Bazaltból vályogba
Sajnos az életünk váratlanul más fordulatot vett, így fájó szívvel, de meg kellett válnunk ettől a csodás kis környezettől. Újra elkezdődött az országjárás. Korábban is jártunk már ebben a faluban, emlékeztünk rá, mekkora hatással volt ránk és a régebbi fényképeket visszanézve (ezért fontos a dokumentáció) elhatároztuk, vissza térünk ide.
50 fős kis zsákfalu a Börzsöny északi lejtői alatt. Itt találtuk meg az otthonunkat, ami egy három osztatú, vegyesfalazatú (homokkő-vályog) parasztház. Elkezdődött a tervezés. Korábban is tanulmányoztam a természetes anyagokat, rengeteg információt sikerült magamra szednem az évek alatt. Az élő anyagok használata nekem már a jövőkép, egyre inkább kulcsfontosságú ebben az igencsak környezetszennyező iparágban, a kiút ebből a pazarló életmódból. Hatalmas minőségi előrelépés volt ez az életünkben.
Tapasztalt és hozzáértő szakemberhiány miatt újra ketten vágtunk bele a korábban nem hozzáértő módon felújított ház gyógyításához. Mivel a hosszú éveken át nyaralóként használt ház aljzatbetont kapott és cementes vakolattal javítgatták a falakat, gyakorlatilag megszűnt működni a páradiffúzió, ami a vályogházak igen nagy pozitív tulajdonsága. Így hát nem volt mit tenni, kibontottuk a házat az őt lassan megfojtó anyagokból. Felvertük az aljzatbetont, leszedtük az összes cementes vakolatot és hagytuk, hogy száradjanak a térdmagasságig elvizesedett és porladozó falak. Nedvességmérővel ellenőriztük folyamatosan a falak száradását, ami a nagy nyári forróságnak és a hetekig tartó ventillátoros szárításnak köszönhetően igen gyorsan bekövetkezett.
Több vályogos szakemberrel való egyeztetés és az interneten blogoló vályogos kísérletező emberek tapasztalatai alapján gyorsan leegyszerűsítettük a tervezett padló rétegrendeket és a bontott kisméretű téglapadló lerakása mellett döntöttünk, amit 7-8 cm mészhabarcsba raktunk Dryvit háló erősítéssel. Az ágyazóhabarcs alá pedig - a minél egyszerűbb, annál jobb elvet követve - szintén 7-8 cm kulékavics került, hogy távol tartsuk a nedvességet a téglától. A kavics alatt csak a ház eredeti döngölt agyagos földpadlója maradt, amire az aljzatbeton bontása után bukkantunk. A fugázással elég nagy gondban voltunk, ugyanis a vállalkozó, aki lerakta a téglapadlót (ezt nem mi csináltuk), nem gondolt menet közben a későbbi nehézségekre.
Több lehetőség felmerült, mint homokkal kevert mészhidrát, majd besöpörve és belocsolva. Ez nem sikerült, eltűnt az anyag a téglák között. A legegyszerűbb az lett volna, ha a lerakás közben az ágyazóhabarcsnak használt mészhabarccsal kihúztuk volna a fugákat. Több verziót is átgondoltunk, de már nem akartunk sok időt veszíteni ezzel is, így kompromisszumként maradt a cement alapú gyári fugázó anyag. Több napig csináltuk, de nagyon rosszak a tapasztalataink, folyamatosan kitöredezik, a porszívó is kiszippantja. Ezeket én már csak petényi zsákos vályoggal pótolom folyamatosan, amire viszont eddig semmi panasz. Úgy tűnik, felveszi a téglák minimális mozgását, szóval ez bevált és csak ajánlani tudom. Felmosásnál sem jelent gondot, gyakorlatilag már szinte a szoba felét újra fugáztam vele. Aztán még persze jött a felcsiszolás, ami viszonylag gyorsan ment és közben sokat lehetett gondolkodni :) A padló semmiféle kezelést nem kapott. Sokan esnek abba hibába, hogy különböző “lélegzőnek” kikiáltott anyaggal kenik át a porosodás miatt. Sajnos nincs ilyen anyag. Ami eltömíti a pórusokat, az eltömíti, ezzel újra lezárják a padlót és megszűnik a páradiffúzió. Mi azt a megoldást választottuk, hogy vállaljuk ezt a 2-3 évnyi kényelmetlenséget, amíg megkopik a felülete annyira, hogy már nem porosodik. Utána már jó lesz, és egészséges.