A belső terek tágítása számomra mindig egy nagyon izgalmas dolog. A tervező leginkább itt élheti ki kreativitását. A tudatos tértágítás folyamata magától értetődő, szinte kötelező. Ez nem más, mint az optika és a fény játéka. Az optika alatt a színeket, textúrát, tükröződést értem. Falak mozgatása nélkül, csupán a helyes anyagválasztással és egy merész világítás tervvel számos hatást érhetünk el a helyiségeinkben. A jól elhelyezett, színekben gondosan összeválogatott dekorációs elemek szintén sokat tudnak dobni az ember térérzetén.

A tértágítás legjobb barátja az üveg. Ez egy olyan térelhatároló elem, amivel egyúttal össze is kapcsolhatjuk a helyiségeket, funkciókat. Légiességet, könnyedséget hoz otthonunkba, ha helyesen használjuk. Tükrök ötletes betervezésével abba az irányba nyújtjuk a teret, amelyikbe csak szeretnénk, igényünk van rá. A természetes fény bevezetésére is kiváló felület. Ügyeljünk azonban arra, hogy ne tegyük olyan helyre, ahol zavaró lehet, mint például bejárati ajtóval, vagy az ágyunkkal szembe. Fölé sem ajánlott.

Burkolat: minél kevesebbet variáljuk (a falon a padlón egyaránt), annál tisztább, tágasabb a tér. Burkolatváltással helyiségen belüli funkcióváltást érdemes kijelölni. Egy sűrűbb mintával vagy egy komolyabb árnyalattal kuckósabbá tehetünk egy teret. A padlóburkoló mérete jó, ha arányban marad a helyiség méreteivel, vagyis kis helyiségbe ne tervezzünk nagy burkolólapokat. Nagyobb helyiségbe viszont sötétebb árnyalatú padlót is választhatunk függetlenül attól, hogy meleg- vagy hidegburkolatról beszélünk. Ha egy letisztult, nyugtató teret szeretnénk létrehozni, mindenképp kerüljük a sok tükröződő felületet. Így kevesebb inger éri az embert ebben az amúgy is felgyorsult világban. A matt felületek melegebb hatást keltenek függetlenül a színüktől.

A padlóburkolat vízszintes bevilágítása a lábazatban elhelyezett fényforrásokkal működik. Ennek hatására a helyiség súlypontját egészen a járószintig vihetjük, ami érdekes hangulatot kölcsönözhet a térnek, ezért is hívjuk hangulatvilágításnak. Ezt azonban csak akkor tegyük, ha karakteres padlóburkolatunk van, ami nem kis elemekből áll. Téglaburkolat, hajópadló vagy esetleg napjainkban reneszánszát élő vályogpadló. Ezek textúrája különleges, de homogén. Magas fényű padlóhoz nem ajánlanám.

Ha ragaszkodunk a szőnyeghez, logikusan teremtsünk egyensúlyt a padlóburkolat raszterével és színével. Sötétebb padló esetén világosabb színű és kevésbé karakteres mintázatú szőnyeget használjunk, míg egy világosabb burkolaton (juhar, világos kerámia) sötétebbel ellensúlyozzunk. Domináns mintákat nagyobb térben bátrabban használhatunk.

Vizesblokkokban (főleg a spórolás miatt) sokan elkövetik azt a hibát, hogy a falburkolat még az ajtó szemöldökét sem éri el. Ez borzasztó látvány, ha lehet kerüljük el. Egy fokkal jobb, ha legalább a nyílászárók felső síkjához igazítjuk, de a legesztétikusabb, ha mennyezetig fut a burkolat. Természetes anyagokból épült falakat csak fedjük el, ahol nagyon muszáj (zuhanyzó, wc és mosdókagyló környéke), hogy ne gátoljuk a páradiffúziót.

A falburkolatok azonban nem csak hidegburkolatok lehetnek, hanem meleg hatású fa burkolatok is - falpanelek. Ezeket leginkább a mennyezetig futtatjuk, ám ne feledkezzünk meg a főleg Angliában divatos 90-100 cm magas lábazatokról. Optikai hatásuk nem magától értedődő, függ az elemek méretétől, a színtől, és a felületkezeléstől. A kisebb elemekből összeálló panelekkel megemelhetjük a mennyezetet, de ha sötét színt választunk és csak egy magas lábazatot készítünk, az össze is nyomhatja a teret. Néha pont ez a cél. Ez mindenképpen alapos tervezést igényel.